Van egy dolog, amit szinte minden ember csinál élete során.
Akarva vagy akaratlanul.
Tudatosan vagy tudattalanul.
Összehasonlítjuk magunkat másokkal.
Néha elég egyetlen kép.
Egy közösségi médiás bejegyzés.
Egy sikeres ember története.
Egy boldog pár.
Egy gyönyörű otthon.
Egy álommunka.
És máris megjelenik bennünk egy kellemetlen érzés.
Egy halk hang, amely azt suttogja: "Nézd meg őt. "Ő már mennyivel előrébb jár. Neked miért nem sikerül? Miért nem vagy olyan, mint ő?" És bár tudjuk, hogy nem kellene ezt csinálnunk, mégis újra és újra beleesünk ebbe a csapdába.
De vajon miért? Már gyerekként megtanuljuk
Az összehasonlítás nem a közösségi médiával kezdődött.
Sokkal korábban.
Már gyerekként találkozunk vele.
Az iskolában összehasonlítják a jegyeinket.
A sportban az eredményeinket.
A viselkedésünket.
A teljesítményünket.
Sokszor hallunk olyan mondatokat, mint: "Nézd meg a testvéredet!""Miért nem tudsz olyan lenni, mint ő "Bezzeg a többiek..."Talán nem rossz szándékkal mondják ezeket.
De egy idő után elkezdjük azt hinni, hogy az értékünk attól függ, hogyan teljesítünk másokhoz képest.
És ez a gondolkodás gyakran felnőttkorunkig elkísér minket. A közösségi média világa
Ma már minden eddiginél könnyebb összehasonlítani magunkat.
Néhány mozdulat.
Néhány görgetés.
És máris több száz ember életébe nyerünk betekintést.
Legalábbis azt hisszük.
Látjuk a nyaralásokat.
A mosolygós képeket.
Az eljegyzéseket.
A sikereket.
Az új autókat.
Az álomotthonokat.
És közben észre sem vesszük, hogy nem egy teljes életet látunk.
Csak a legszebb pillanatok gyűjteményét.
Senki nem posztolja a sírással töltött estéket.
A bizonytalanságait.
A kudarcait.
A félelmeit.
A vitáit.
A magányos pillanatait.
Csak a kirakatot látjuk.
És közben saját magunkat a teljes valóságunkkal hasonlítjuk össze mások legszebb pillanataival. Miért fáj ennyire?
Mert amikor összehasonlítjuk magunkat másokkal, gyakran megfeledkezünk arról, hogy minden ember más úton jár.
Nem ugyanonnan indultunk.
Nem ugyanazokat a nehézségeket kaptuk.
Nem ugyanazokat a sebeket hordozzuk.
Nem ugyanazokat a lehetőségeket kaptuk az élettől.
Mégis hajlamosak vagyunk úgy tenni, mintha ugyanabban a versenyben lennénk.
Pedig nem vagyunk.
Az élet nem verseny.
Nincs első hely.
Nincs utolsó hely.
Mindenki a saját történetét írja. A láthatatlan terhek
Sokszor irigykedünk valakire anélkül, hogy tudnánk, mit hordoz magában.
Lehet, hogy valakinek gyönyörű az élete kívülről.
De belül éppen darabokra hullik.
Lehet, hogy valaki sikeres.
De minden nap szorongással küzd.
Lehet, hogy valaki mosolyog.
De este egyedül sír.
Nem tudhatjuk.
Mert az emberek ritkán mutatják meg a sebeiket.
Ezért veszélyes összehasonlítani magunkat velük.
Hiszen nem ismerjük a teljes történetüket. A legnagyobb hiba
A legnagyobb hiba talán az, hogy elfelejtjük értékelni a saját utunkat.
Annyira arra figyelünk, hogy mások hol tartanak, hogy közben nem vesszük észre, milyen messzire jutottunk mi magunk.
Nem vesszük észre az apró fejlődéseket.
A kis győzelmeket.
Azokat a csatákat, amelyeket csendben vívtunk meg.
Pedig ezek számítanak igazán. Mi lenne, ha másképp néznénk magunkra?
Mi lenne, ha ma nem azt néznéd, hogy mások hol tartanak?
Hanem azt, hogy te honnan indultál?
Milyen voltál egy évvel ezelőtt?
Mennyi mindenen mentél keresztül?
Hányszor álltál fel, amikor elestél?
Mennyit tanultál?
Mennyit fejlődtél?
Mert lehet, hogy még nem vagy ott, ahol szeretnél.
De valószínűleg már nem is ott vagy, ahol régen voltál.
És ez hatalmas dolog. Egy gondolat a végére
A világ mindig tele lesz olyan emberekkel, akik szebbek, sikeresebbek, gazdagabbak vagy tapasztaltabbak nálunk valamiben.
De mindig lesznek olyanok is, akik éppen ott tartanak, ahol te egyszer tartottál.
Az értéked nem attól függ, hogy másokhoz képest hol állsz.
Az értéked attól sem lesz több vagy kevesebb, hogy ki mit ért el körülötted.
Te nem azért vagy értékes, mert jobb vagy másoknál.
Hanem azért, mert te vagy.
Egyszeri.
Megismételhetetlen.
És pontosan olyan ember, akivé az utad során váltál.
🤍🌷 Lélekperc"Ne mások életét próbáld utolérni. Építs olyan életet, amelyben te érzed jól magad." Ez már inkább egy hosszabb, önismereti könyvfejezet hangulatú bejegyzés, ami jól illeszkedik a blogod eddigi "Beszéljünk róla" sorozatához. 🌸🤍📖
Megjegyzések
Megjegyzés küldése